HÉT SZÓ

Az éj sötétje már fekete, a földre fektetett ácsolt kereszten a Megváltó teste háromszöggel felfeszítve. A neki szenvedést okozó, tudatlanul cselekvő katonákra és a tudatosan őt bántó, vele csúfot űző papok gúnyolódására mondja a Megváltó a keresztfáról "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Lentre irányuló tekintete, egy szempillantásra sem csukódva, szenvedései közt is felismeri a tanítás útjára még nem lépett, átmeneti önazonosság nélküli emberek lelkiállapotát. Mindannyian úton vagyunk a vízszintes létsík hömpölygő és széles áradatában, sokszor öntudatlan, zavarodott létállapotok közt az elégedetlenség gyötrő érzésével, soká vagy örökké, de mindaddig, míg a figyelem nem kap irányt, és nem ébreszt vágyat egy magasabb rendű lét szellemi kiáradása felé. Ennek a végtelenbe irányuló vágynak a véges, még megdolgozatlan, irány nélküli én szab határokat, mindaddig, míg fel nem ismeri a végtelenre mutató szellemi út első állomását, az út kezdetét.

ELSŐ SZÓ

Az első tanító szó a megbocsájtás. Alakító és megtartó ereje a szeretet szóval együtt képes csak tovább vezetni az egyes állomásokon.

Első szó

ELSŐ KÉP

A sorozat első képe az alapokat jelentő összes későbbi lehetőségek szellemi tartománya. Ez finomodik, alakul minden jelentéssel bíró szó következő lépésében. A témára alkalmazott egyetemes képi konstrukciónak köszönhetően részemről nagyon kis beavatkozással a folyamat önmagát adja, alakítja egészen az ötödik képig. Itt az út küzdelmes része véget ér, innen továbblépni csak újabb alapokról és más konstrukcióban lehet. A Megváltó első és utolsó szava az Atyához szól: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Az utolsó szó "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." Ezeknek, az Atya megszólításával kezdődő mondatoknak erőteljes függőleges irányultsága kezdi és zárja a képi sorozatot. Az út kezdetének tekintett első képen az egyetemes erők együttes jelenléte alakít.

A lent drámai fekete háromszöge és a fent végtelen nyugalmat idéző fehér háromszöge közt érzékelhető a függőleges kapcsolat.

A fekete háromszög csúcsán lévő vörös a vér színe, a Megváltóé, és egyben jelképezi a krisztusi erőt, az áldozatét és az önfeláldozásét.

Fölötte, a fehér háromszög csúcsán lévő rózsaszín Jézus megértő szavának fehér fényétől átszíneződött vörösből rózsaszínné, és lett a szeretet színe. A kép két függőleges oldalán lévő ellentétes erők a velük szembenállókkal kapcsolatot teremtve a jobboldali arany háromszög a baloldali ezüst háromszögbe hatolva két egymást keresztező téglalapot hoz létre, ami a második képben veszi magára a kereszt formáját. A vállalt út igazi első lépése ez.

A fekete ég alatt a Golgotán felállított kereszt a Megváltóval a föld középpontja lett. Az itt születő tanítás hét szava köldökzsinórként feszül a lent és a fent közt. Halálakor az elmetszett köldökzsinór véglegesíti és ránk hagyja a hét szó tanító erejét. Ettől a középtől balra és jobbra a két lator, mint a teremtett világ két ellentétes pontja / jó - rossz stb. /, ami csak akkor jelenik meg ebben a formában, mikor a két lator közül az egyik megváltozik, és együtt érzőn könyörög megmentéséért Jézushoz. Krisztus szeretettel válaszol: "Bizony mondom néked, még ma velem leszel a paradicsomban."

MÁSODIK SZÓ

Együttérzés

Másokhoz való tartozás szükségessége, függőség és függetlenség. Ellentét.

Második szó

MÁSODIK KÉP

"Ma még velem leszel a paradicsomban." Még ma, időben közeli, de szenvedések közt végtelennek tűnhet, ahogy beláthatatlannak a közös út is az ígért paradicsomi állapotig, de az együttérzés és a bizalom egybeköti a két szenvedőt a két különböző formájú kereszten. Formai megoldást erre úgy találtam, hogy a lator T formájú keresztjét a hagyományos keresztformába + helyeztem. Hogy megmaradjon hangsúlyosnak a megváltói kereszt, színben és tónusban közelítettem a két formát. A korall színt választottam a Megváltó színének és narancssárgát a latorénak. A színskálán a korall a vörös és a narancssárga közt lebeg. Jelentésében az új krisztusi sugárhoz, fényhez köthető. Tulajdonságait tekintve az együtt cselekvés képességével rendelkezik. A narancssárga színt választottam a lator keresztjéhez, ami tulajdonságaiban a fizikai síkhoz közelít. A második kép az útra lépés elfogadása, a kereszt felvétele, ahogy fizikailag is csak ebben az átlós formában lehet vinni. A kezdés horizontális nehézségeire utal a fekete, de ahogy a horizont is távlatot ígér, így a rajta középen megjelenő felfelé mutató fehér háromszög is reménykeltő és biztató jel. Ahogy a megdolgozott és elért stációkkal egyre közelebb kerülünk a középhez, úgy az arany és ezüst ellentétet jelentő háromszögei is egyre kisebbek lesznek.

Az ég sötétje változatlan, mint a Megváltó szenvedése, de figyelő tekintete most sem befelé, hanem a latorról a földre esett, és válaszolt anyja és a szeretett tanítvány, János apostol szótlan fájdalmára: "Asszony, íme a te fiad /./, íme a te Anyád."

HARMADIK SZÓ

Szeretet

Harmadik szó

HARMADIK KÉP

A harmadik képen a szellemi-lelki fejlődés abba a fázisba ér, ahol megnyílik a lehetőség a külső és belső értékek kiegyensúlyozására és önmaga értékeinek felismerésére. A legnagyobb transzformáló erők itt, ezen a szinten jönnek létre. A képen ehhez két színt választottam, a sárgát, mely a legvilágosabb szín lévén segít bevilágítani az alsóbb, sötétebb területeket, és a rózsaszínt, a szeretet színét, ami szabaddá teszi ezeket a folyamatokat. A kép alsó része már nem egységesen sötét fekete, hanem a sárga szín fényétől két részre osztott, az aranyra, a bölcsesség, és a feketére, a még önazonosság nélküliek világára. A pluralitást jelentő arany és ezüst szín mérete az előző képhez képest arányosan kisebb és a kép felső szintjére helyezett.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" A múlni nem akaró sötétség a testi, lelki gyötrelmet csak fokozva Jézusban, a kilencedik óra körül felkiált: "Éli, Éli, lamma szabaktani." / Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"/ Mélyen átélt elhagyatottságában lelki szenvedéseibe is bepillantást engedve. "Ha valaki odafigyelve végig olvassa a zsoltárt, maga is megállapíthatja: ez egyáltalán nem az Istentől való elhagyatottság, még kevésbé a végső kétségbeesés világgá kiáltása, hanem épp ellenkezőleg, az Istenbe vetett meg nem rendült bizalom és az Istentől jövő szabadítás bizonyosságának kifejezése." / Esterházy Péter /

NEGYEDIK SZÓ

Bizalom

Negyedik szó

NEGYEDIK KÉP

A harmadik fázisban felismert énkép értékeinek kell, kéne helyet találni a társadalomban, kérdés, hogy a társadalom milyen szinten képes az egyén elfogadására. Ez a kényes egyensúly és a törékeny lelki állapotok könnyen teremtenek krízis helyzetet, káoszt, ami a választott úton nem veszélytelen. A kirekesztettség, a mélyen átélt elhagyatottság lelki szenvedései sokszor betegség formájában hozzák a feloldást és iránymutatást a hogyan továbbra. Ebben az állapotban minden irány a végtelen felé nyitott. Ezért a képen a kereszt formája ennek megfelelően mind a négy irányba átjárható. A kép drámaiságában azonban nem lemondás, hanem a továbblépés esélyét jelentő fehér, mint a remény színe és a kép alján az előző képből áthozott forma kék színe a szellemi út folytathatóságára utal.

A horizont síkján vörösen izzó sáv, fölötte az égető koromfekete sötétség. A belőle áradó forró szelet érezve mondja a Megváltó csak magának: "Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben." (22. Zsoltár) "Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt." Elhagyatottságában, szenvedései közt így kiállt: "Szomjazom!"

ÖTÖDIK SZÓ

Szomjazom

Ötödik szó

ÖTÖDIK KÉP

A megfeszítés állomásain továbbjutottak, eddig lineáris utat jártak be, innentől a fejlődés iránya vertikális. Ez azt jelenti, hogy egyre nehezebb az eddigi konkrét fogalmainkkal magyarázatokat kapni az itt már működő magasabb szintekről jövő pozitív hatásokra. A nehézségek ellenére fontos és alakító, megerősítő szerepe van a verbális megfogalmazásoknak. Segítséget jelenthetnek ebben ősi rendszerek, bölcseletek, és az a kapcsolat, ami itt már a fenthez köt. A felelősség már nem csak emberi, hanem kozmikus szinten is működve igazán önállóvá teheti az úton levőt. A folyamatból adódó különállósága, egyedülléte azonban nem jelent magányt. A kereszt itt megmutatja arányaiban teljes önmagát és a maga körül létrehozott környezetével elmondja mire jutott és mire vágyik szomjúhozva. A környezetéhez tartozó eredményekről és bölcseletekről beszél a kereszt négy szárát lezáró arany háromszög. A négyes szám a Föld száma, a fizikai sík tapasztalataihoz kötött, és az itt megtett útról szól, ahogy a négy evangélista tudósított Krisztus életéről. A hármas szám / arany háromszögek/ a teljesség száma. A keresztény Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek egysége, a taoizmus Három Tiszta Lény-t tisztel, vagy a buddhizmus Három Drágaságot. A kereszt környezetében minimálisra csökkent az ellentét, már csak a kék tónusa és hideg, meleg jellege utal rá.

A Hermesz Triszmegisztoszi "ami fent, ugyanaz lent" formailag igaz, csak a fekete a fenttel nem azonos színe miatt utal a továbblépés szükségességére és a majdra helyezi a hangsúlyt.

Az utolsó két állapotot a szem pillantásának két fázisa, a nyitott és a csukódó választja el időben egymástól. Halála előtti utolsó kiáltása: Beteljesedett! Beteljesedett a megváltás műve.

HATODIK SZÓ

Belátás,
Szabadság

"A Te akaratod legyen meg Atyám."
Ego nélküliség.

Hatodik szó

HATODIK KÉP

A hatodiknál a tekintet se nem csukott, se nem nyitott. A belső látás érzékszervei működtetik az intuíciót, a tisztán látást, a tisztán hallást, és a tisztán érzékelést. A legnagyobb kihívás itt megtartani az erőszak nélküliséget az ego távoltartásával. "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied, Atyám." A zene, a festészet, költészet és más művészeti ágak ennek a szintnek a megjelenítői.

A hatodik kép az intuíció és a szellem két félre osztott teréről szól. Ez a két térfél az, ahol a kiemelt pillanatok állapottá sűrűsödhetnek, tágas tárgy nélküli világukban már csak a finom energiák irányítanak és visznek egyre közelebb ahhoz a szinthez, ahol más kapcsolat is segítheti a folyamatokat. Az ego, a léleknek és a szellemnek szabad utat engedve könnyen megtalálhatja az alkotás létsík feletti pontját, ahonnan az út "belátással" átlépheti azt a határt, ahol már a szabadság játékos könnyedsége alakít higgadtan és szenvedéllyel. Az első és a hatodik kép az útra lépés és annak beteljesedett útjáról szól. Az első kép kijelöli a feladatot: az ellentétek feloldása, harmonizálása és a lent kapcsolatteremtése a fenti világgal.

A hatodik képen ez beteljesedett: az ént szimbolizáló vörös középen a végtelenbe fut. A folyamatot motiváló, alakító rózsaszín az egyetemes kereszt metszéspontjának közepébe került.

Hetedik szó

A HETEDIK

Szeme lecsukódott, elhaló hangjának utolsó erejével ajánlja lelkét az Atyának és ugyanabban a pillanatban feje előrehanyatlott. Az Atyával őt összekötő köldökzsinór megszakadt, és a két végéből azóta is áradó rezonancia tanításának bölcseletéről szól, mindennel és mindenkivel összefüggő egységet teremtve fent és lent. Az életet lezáró lélek útja ez. A földi szellemi útnak is a hetedik, befejező stációja. A hetedikbe való átlépés időtartama hasonló a becsukódó szem és az előrebillenő fej egyazon pillanatban létrejövő folyamatával. Ettől kezdve a felfelé áradó és a lefelé ható erők folyamatos kapcsolata kiegyenlített, kozmikus. Ez lehet a megvilágosodottak állapota.

"Nem a földi úton járunk, hanem a másikon, a szellemin. Nem a földi hatalomnak engedelmeskedünk, hanem a szellem parancsainak. A földi hatalom a földi világban lelhető föl. A szellem ereje azonban nem a paloták falaiban, a cifra díszek aranyában, a drága selymekben, de még csak nem is a szent könyvek papírjában lakozik, hanem a lélek megragadhatatlan, szavakba önthetetlen tüneményében és az emberi szívben. Érdekünkben áll alávetni magunkat a szellem hatalmának. Ahogy a nagy tanítók megállapították: szellemi erőnk által finomodnak a szí ösztönei és tisztulnak a gondolataink. A szellem mindennapos gyakorlásával tehát az ember az összes létező vallás célját tűzi céljául, s ha sikeres, teljesíti. Jó vallásgyakorlóvá lesz, bármelyik felekezethez tartozik is. /A Dalai Láma/