CSALOG GÁBORT HALLGATVA,
MÁR EGYEDÜL

A műteremben beszélgettünk egy-egy szó világokat magába záró erejéről és szellemiségének cselekvésre kényszerítő hatásáról. Színekkel körbevéve természetes volt a párhuzam, ahogy példának említetted Ingmar Bergmant. Nála a vörös szín meghatározó ereje teremtette maga köré a történést.

Most szintén a műteremben, de már egyedül, lemezeidet hallgatva, keresem nálad is azt az egy meghatározót.

Festőként tudom, milyen utat jár be a létrehozott állapot addig a megszerzett pontig, ahol már megszűnik, átalakul a figyelem kontrollja, és éntelenségében a folyamatot nála pontosabb és áradóbb erők veszik át, fényt vonzva a megvalósításba. Ezért gondolom nálad megnyugtatóan megjelölni jellemzőként a fényt.

A tudatosságod benső önmagából felemelkedő hangjai olyanok ebben az állapotban, mintha látszólag valahonnan máshonnan jönnének, de valójában a kijelölt irány forrásához térnek vissza, az egyetemeshez, és áramlásuk sodrában megtalált nyugvópontokon erősödhetnek föl a személyedre jellemző hangzások fényjelenségei.

Koncerteken, vagy ha kivételesen csak nekünk szólnak ezek a hangok, mindig megnyugszom, békét érzek magamban.