DEBUSSY: A TENGER

Első szó

Minden iránt érdeklődve, nyitottan, minden lélegzetvétellel a szabadság érzetét erősítve magamban, kerestem a témákkal a határokat, amiket akkoriban nagy biztonsággal léptem át, azzal a jó érzéssel, hogy megint és újra új területen vagyok. A témák közül 1981 és 1985 között a zenei élmények voltak a legmeghatározóbbak.

A konkrét téma kapcsán egy párhuzam számomra elkerülhetetlen, mivel előbb festettem meg Xenakis Pithopraktáját, ahol ő a ponthangok felhőjét alakította át fokozatosan zenei hanggá. Ez a glissando felhő egy makroszkópikus rendben alakul folyamatos és hirtelen változások által. A pontok halmazának ilyen lebegése, a köztük kialakuló kapcsolatból felvillanó fények Debussy: A tenger című művét juttatták eszembe.

A megfestett képen a kompozíció szerkezetét egy rejtett és egy alig észrevehető vízszintes és függőleges tengely hármas osztása adja. Leginkább a vízszintes egymás fölé rétegződése érzékelhető. Jelentése a témából adódóan föld, víz és az ég.

Ehhez a rendszerhez kapcsolódnak a perforált komputerszalagok vízszintes sávjai, betöltve a lent és a fent közti teret. Hatásában egy lebegő, finom levegőréteget képez a "táj" előtt.

A függőleges hármas osztása sokkal kevésbé észlelhető.

Balról induló, függőleges mező, színeiben friss, tavaszi hangzású.

Ezt követi egy szélesebb, napsütötte színmező, erős sárgákkal, mély kékekkel a nyarat idézve. A befejező, harmadik rész minden színhangzása csak utal a mély tónusra, de nem lépi át annak határát, ahogy a tél tudatával együtt él az ember, ugyanúgy jelennek meg a mélyülő színek közt a fehér ponthalmazok, utalva a negyedik fázisra (évszak).

A képbe életet, mozgást a (a helyett: vivő?) szél átlósan söprő, ponthalmazokat görgető, helyenként torlódó, majd abból kiszabaduló elemeket visz tovább.

Debussy címei színesek és tematikára utalók, de zenéje nem követ eseményt, célja, hogy a hangzások ne az értelemre, hanem közvetlenül az érzékekre hassanak.

Az én szándékom sem más, a kép megfestéséhez szükséges állapot megkíván ennyi felkészülést, hogy a festés folyamatában ez átalakuljon a látás hangjává, ahol már csak színekről, formákról, viszonylatokról eshet szó.