Duális lajtorja

A képnek van egy sötét és egy világos oldala. Ezen helyezkedik el két, létrára emlékeztető forma. Már az első mondatom árulkodóan előre vetíti a képi szándékomat, mert arról szól, hogy mindenből kettő van, és ez a kettő nem egyenértékű. Ahogy tovább figyeled a képet, érzékeid a látáson keresztül megtapasztalják a sötét felület mélységeit és annak befelé szívó hatását. Olyan ez, mintha mély kútba néznél, de amit a képen látsz, az a fent végtelen mélysége. Ha figyelmed kitartó, sok mindent észre fogsz még venni ezen a térfélen, mert ez a legösszetettebb gondolatilag is.

Duális lajtorja

Duális lajtorja

2006, kazeintempera, vászon
240x180cm

Például a sötét oldalon csak egy fehér felület van felül, ez úgy működik, mint egy fényforrás, amelynek iránya a másik térfél alja, ahol egy gondolat bontakozik ki alulról felfelé törekedve. Mivel a gondolat szellemi karakterű, nem lenne látható, de a fenti fény erőssége csodára képes, és még ezt is láthatóvá, megfoghatóvá tudja varázsolni. Mindehhez egy nyugodt háttér kell, amely úgy feszül ki a kép felületén, mint a felhőtlen ég, hogy semmi ne zavarja ezt az alakuló jelenséget.

Talán már érzed, hogy a képen különböző ellentétes erők hatnak egymásra. Az erőket én mozgósítom, én irányítom, és legyenek ezek bármennyire ellentétei egymásnak, nagy feszültségekkel a cél mindig az, hogy ezek egy ponton találkozva harmóniát teremtsenek. Ha a kész képre ránézek, az a megnyugtató számomra, ha látom, milyen energiák mozgósításával jött létre ez a békés harmónia.

Az eddigi, talán hosszú magyarázatom a kép címének első felére vonatkozik, a duálisra, arra a kettősségre, amit az ellentétek hoznak valamilyen viszonylatba. A teljes cím pedig úgy szól, hogy Duális lajtorja, magyarul létra, amely szerkezeténél és funkciójánál fogva a lentet köti össze valamilyen fenti dologgal. Attól függően, hogy kinek milyen szintű szándéka van a fenttel, használja ezt a bizonyos létrát. Az általánosabb használatban praktikus, gyakorlati vágyakat lehet vele kielégíteni. A fa magasan levő részéről le tudom szedni a vágyott gyümölcsöt, de ha egy gondolat eléréséhez kell magasabb szintre jutnom, és körülnézek, hogy ezt a bizonyos létrát minek támaszthatom, csak felhőket látok, ahová ez a létra nem ér el. Viszont, ha becsukom a szemem, mint álmomban, nincs akadály, akár a végtelen kék égnek is, vagy még a fölé is támaszthatom ezt a képzeletbeli létrám.

Még azt kell elmondanom, hogy milyen történethez kapcsolódik a létra motívuma. A bibliai Jákob álmában látott egy hatalmas méretű létrát, amely a földtől az égnek támasztva az Úr lábáig ért, és Isten angyalai jártak rajta le és fel.

Ha valamit elkezdesz írni, azt mindig balról jobbra teszed, mindaddig, míg be nem fejezed a mondanivalódat. A képen én is így mondom el a magam képi történéseit Jákobról és tulajdonképpen magamról. Kezdődik Jákob álomba merülésével. Megfigyelheted, ahogy az élénk vörös szín térben hátrálva és egyre tompulva belealszik a mély feketébe. Az álmában megjelenő létrát hét fokkal ábrázoltam, azért, hogy ezzel utalni tudjak arra, hogy a történet az ókori keleti kultúrában játszódik, ahol a hetes szám szent szám volt. Ahogy balról jobbra tovább haladok a magyarázattal, átlépünk a régmúltból a jelenbe, az itt megjelenő létrának már csak 6 foka van. Ezzel arra akartam utalni, hogy a ma emberének nehezebb megtenni azokat a lépéseket felfelé, amivel el tud emelkedni, vagy felül tud emelkedni a hétköznapok vízszintes síkjától.

A létra motívuma a magasabb szférához való kapcsolódás szimbóluma lett.