Egry József: Aranykapu

Balatoni műterem

Balatoni műterem

Az Aranykapu c. kép jelentésvilágához párként kínálja magát itt a balatoni műtermem falán lévő két kép reprodukciója. Egyik szintén Egrytől, a "Napos domboldal", a másik Rothko utolsó festménye. Alul van az Egry kép, felette egy vertikálist képezve a Rothko.

Mark Rothko

Mark Rothko

Egry József: Aranykapu

Egry József: Aranykapu

Képi bemutatásuknál fontosabb az, ami összeköti őket.

A két Egry kép együtt jeleníti meg a négy őselemet, hármat: a vizet, a földet és a levegőt konkrétan, míg a tűznek csak előérzetét kelti az áthevült levegő. Jelentésvilágukban itt a víz a nőt, a föld a férfit, míg a másik Kettőt kettejük kapcsolata hozza létre.

A "Napos domboldal" felett fehéren izzó nap a porrá perzselt földbe fénybarázdákat rajzol. Míg Egry szemléli ezt a jelenséget, arcvonásaiban az árkok egyre mélyülnek, alkatát keménnyé és férfiasan szikárrá égeti a nap.

Az "Aranykapu" c. képe a neki kitárulkozó nőiségről szól. A kettős természetű víz itt lágy, befogadó arcát mutatja, a nap egységbe oldja két ember érzelmét, a kitárulkozó vágy hullámveréseinek közepében a vitorlás csónak az árbócrúddal a napnál hangsúlyosabb, és világosabban beszél a megtett útról, és a megérkezés fénytől átszellemített beteljesüléséről. Egy olyan út vége ez, ami megismételhető, újra kezdhető, míg Rothko képe a végleges befejezés előtti utolsó képi kapcsolatról szól. Szinte az időtlen pillanattal azonosuló állapotában figyelme felfelé irányul. A kép felületi történései ennek alávetetten, eszköztelenül jelennek meg a végtelen csend fent és a csupasz valóság iránytalan mozdulatlansága lent.