Marci Marian beszélgetése Nádler Istvánnal

M.M.: Ön 2003-ban felkérést kapott a berlini Magyar Nagykövetségtől egy kiállítás anyagának megalkotására Ligeti György 80. születésnapjához kapcsolódóan. Korábban is voltak zenei tárgyú alkotásai. Bach, Debussy és Bartók ihlette képei után saját érdeklődése is vezette Ligetihez, vagy kizárólag a felkérés hatására kezdett foglalkozni Ligeti műveivel?

N.I.: 1979-ben vagy '80-ban olvastam Várnai Péter Ligeti Györggyel készült beszélgetését. Nagy hatással volt rám, mert épp egy nehéz szakmai helyzetből kerestem kiutat. Úgy gondoltam, hogy segítséget jelenthet, ha nem az ismert, megszokott vizuális gondolkodást követem. Ez bevált, de nem Ligeti zenéje segített - talán korai volt -, hanem Steve Reich egyszerűbb szerkezetű, így könnyebben átírható művei jelentették a megoldást.

M.M.: Berlinben 25 kép került kiállításra Egyedi grafikák papíron, Hommage a Ligeti György 80 címmel, majd 2004-ben a budapesti Dorottya Galériában is szerepelt 16 alkotás ebből a sorozatból. A berlini kiállítást Reinhart Meyer-Kalkus nyitotta meg, és szavaiból kiderült, hogy ezek a művek semmiképpen sem tekinthetők zenei illusztrációknak. A képeit figyelve számomra sejthetővé válik a Ligeti zenékből kihallható tér-élmények vizuális nyelven való megjelenítése. Nem is önmagában a tér-élmények megragadása, hanem a hallott terek változásainak, elhajlásainak nyomon követése látszik körvonalazódni pl. a fekete-fehér színnel készített öt alkotáson, amelyek egyenes vonalakból, szaggatott vonalrendszerekől, négyzet alakú pontokból, vízszintes, függőleges és átlós irányok lágyságtól-mentes rendszeréből áll. Mennyire vezérelte a Ligeti zenék tér-szerűsége az alkotás folyamán?

N.I.: Nádas Péter segítségével kerültem kapcsolatba Reinhart Meyer-Kalkus úrral, akiről Ligeti György, mint jó barátjáról beszél, és említi, hogy "ettől az embertől sokat tanultam" vagy "csodálatra méltó ember".1 Ezt én is megtapasztaltam. A képeket befogadta, mint minőséget, és elfogadta, mint Ligeti György zenéje által inspirált alkotásokat. Különösebben nem érdekelte az sem, hogy a lapok konkrétan mely darabhoz köthetők, az egész volt számára meggyőző és hiteles. A zene vagy bármilyen más élmény illusztráció-szintű megjelenítését gondolkodásom és a kép megjelenítésének folyamata eleve kizárja. Az illusztrációra jó példa a fraktál képek laboratóriumi, kiagyalt, formai összefüggéseknél többet mondani képtelen világa. Ligeti Györgyöt is foglalkoztatták a matematika új ágában kialakult fraktálgeometria képei, de ebből sem illusztráció lett, hanem valódi zene. Az illusztrációkból pont a lényeg marad el. Ligeti György sokszor átalakítja valamely szeretett klasszikusának élményanyagát, de mindig köze marad ezek egyetemes értékrendjéhez. Ugyanígy képes az archaikus erőt is átmenteni, és megjeleníteni a népi feldolgozásaiban. Ezek az áradó hangzások különböző felületi érzetet keltő, majdnem záródó terek. Hol mélyből jönnek és a múltat idézik, hol a jelen síkjára kifeszülő sűrű struktúrákká alakulnak. Elképzeléseimet én mindig térben látom. Ebben a változó közegben alakul ki a szándékom szerinti belső kép, ami a munka folyamán a letett formák alakulása közben egy belső párbeszéddé válik bennem, létrehozva a látás hangját. Az igazi kép sorsát eldöntő folyamatok innen indulnak, különböző síkokat bejárva. A zenét hallgatva két lehetőséget láttam a képi megfogalmazásra. Az egyik, mikor a darabot egyben látva, abból jellemző részeket kiragadva egy képi sorozattá alakítom. A másik megoldást az jelenti, hogy a kiválasztott darabot folyamatosan újra és újra hallgatom. Így az egyik befejezett munkában kialakult formarendszer és gondolatmenet határozza meg a következő kép karakterét az előzőtől továbblépve, a másikra is vonatkozó formajegyekkel. Erre a megoldásra lehet példa az Ön által jelzett pont- és vonalrendszerből kialakított kemény hangzású struktúra, amelyet az Etűdökre készítettem.

Ligeti 01

M.M.: Három másik alkotás - sárga, vörös, narancs és fekete színekkel megformálva - szinte a távol-keleti kalligráfiákat juttatják eszembe. Itt a lendület, hajlékonyság, egy-egy pillanatnyi gesztus érezhető a képekből. Ismeretes, hogy a távol-keleti írásművészek hosszasan meditálnak a selyem vagy a papír előtt állva, kiérlelve az egyetlen és megismételhetetlen pillanatot, mielőtt megrajzolják azt a bizonyos írásjelet, vagy jelsorozatot ami éppen akkor művészetük tárgyát képezi. Hogyan készültek ezek az előbb említett képek? A megalkotásukra való felkészülés és a képek elkészítése zenehallgatás közben folyt, vagy a zenékkel való foglalatosság és maga a képek létrehozása elkülönültek egymástól?

Ligeti 02

N.I.:Az említett három kép egy sorozat. A Ligetinél ismert megoldást követi, amikor a zenei struktúra további rétegződése a karakter elvesztésével járna. A továbblépés lehetősége innen csak egy teljesen új irány lehet, ahol a kis formátumú alapstruktúrák azonosak, de a nagy formátumú gesztus egészen új képet ír ki, apró vonatkozásokban utalva a másikra. A festéshez szükséges állapot megszerzésének legjobb, legbiztosabb módja a folyamatos munka, amit egy egyéves svájci ösztöndíj biztosított Zug városában. A következő napra már előző este tervekkel készültem, a reggelig eltelt idő esetleg még érlelte a témát. Az első képen sűrű és oldott struktúrák rétegződnek egymásra. A kép felső részén erőteljes hangsúlyt kap három pontrendszerből álló vízszintes sor. A képben megjelenő apró és nagyobb négyzetek a kép konstrukciós szerkezetét erősítik itt még lazán. Az előző kép felső részében, három sorban elhelyezkedő erőteljes pontrendszer most itt három széles vízszintes gesztussal ad hangsúlyt az alsó résznek. Fölötte, szabad térben egy gesztus próbál formát bontani, amire a következő képig várnia kell. Az eddig hangsúlyos fent és lent közé belép egy szabadon áramló gesztusrendszer kaotikus képe. Két mozgásirány próbál viszonylagos rendet létrehozni a felülről lefelé és a lentről felfelé irányuló átló formájában. Mind a három képen van egy állandó a folyton változó részek között ismétlődve, körülbelül ugyanazon a helyen, a kép bal szélén, középtájt helyezkedve el. Formája egy nagyobb négyzet. Helye mindig a nagy formátumú gesztusok kiindulópontja. A műteremben minden mozzanat, a tervek kiválasztásától a színek kikeveréséig, az ecsetek kiválasztásáig mind ennek a felkészülésnek a része volt, miközben szólt a zene. Az állapotnak van egy szintje - ezt pontosan lehet érezni-tudni -, ahol a munkát biztonsággal el lehet kezdeni. Ligeti György beszélgetéseiben több helyen is elmondja, hogyan építkezik munka közben. Ha idézek tőle, azzal az én most kialakult, zenei grafikákra vonatkozó alapállásom is megfogalmazódik. "Ennek a gondolkodásnak a legnagyobb része tudat alatti. Ha komponálok, teljesen naivan képzelem el a zenét, és aztán később jövök rá, hogy itt meg itt, ilyen vagy olyan konstrukciót alkalmaztam."2 Vagy "Leginkább naivan elképzelem, azután konstruktív eljárással kidolgozom a partitúrát."3 A spontán kezdésből strukturális alakzatok jönnek létre, s a bennük rejlő konstrukció kibontása és felerősítése ad jellemző karaktert és folyamatot sok grafikai lapomnak.

Ligeti 03

M.M.: Néhány műve konkrét Ligeti-művekhez kapcsolódik, pl. a Continuumhoz, vagy a Csellóversenyhez stb. A Zongoraetűdök foglalkoztatták-e Önt, s ha igen, melyek? Önálló tételek, vagy az egész sorozat?

N.I.: A felsorolt darabok közül talán a Zongoraetűdöket sikerült a legegyszerűbben megfogalmazni. A sorozat szerkezeti alapkonstrukciója különböző karakterek megjelenítésére ad lehetőséget. Ligeti említi az etűdök kapcsán, hogy "Nem használok közvetlen idézeteket, sem kollázsokat, hanem átalakítom az anyagot. Zongoraetűdjeimben Chopin, Schumann, Rachmaninov és Debussy rétegei lelhetők fel."4 Egyéniségük különböző karakterének belső rétegei rajzolják meg és jelölik ki helyüket az én alapkonstrukciómban. Ezt három állandó és két változó elem határozza meg. A különböző karakterekből következő formai helyzet ezzel kerül valamilyen viszonyba.

Ligeti 04

Állandó:

Az első egy középen elhelyezkedő téglalap. A második ezt vállmagasságban metsző, a kép két széle közt végigfutó egyenes. A harmadik elem a kép felső sarkaiból induló átlós mozgás, aminek a metszéspontja mindig az előbbi vízszintes közepén van.

Ligeti 05

Változó:

A két változó elem az, ami mozgásban tartja a vele kapcsolatban levőket. A kép függőleges középtengelyében fent és lent elhelyezkedő két nagyobb négyzet a transzcendenciára utal. A vízszintes irányt pedig az archaikus bal oldal és a jelent jelentő jobb oldal tartja mozgásban. Ugyanígy jelentheti a bent és a kint viszonyát.
Az állandó hármas egység formai elemei fogalmilag értelmezhetőek:
- A téglalap mindig személyre utal.
- A vízszintes vonal azt az emelkedett, magas szintet szimbolizálja, ahol a dolgok nem szétválasztódnak, hanem megkülönböztetve lesznek egy szinten.
- A két ellentétes oldalról induló, egymást metsző vonalak középpontja a teljességnek azt a centrális "abszurd pont"-ját szimbolizálják, ami a függőleges és a vízszintes (kereszt) metszéspontjában születő mély hitet feltételezi. Az alapelemeket a személyes karakter alakítja és hozza mozgásba.

M.M.: Ligeti zenéjéből nemcsak a térszerűség szüremlik át a hallgatóhoz, hanem jól hallható bizonyos mintázatok egymásra rétegződése is. Olyasfajta mintázatokra gondolok, mintha különböző szövésű és tapintású textilek kerülnének egymásra. Néhány képén számomra szintén kivehetők ilyen rétegek, mintha fóliák lennének egymásra helyezve, egyiken szürke, hajlékony faktúra, felette sárga, illetve vörös, halvány elmosódó csóvák, majd a következő rétegen sárga és vörös egyenesek, végül ismét a négyzet alakú fekete pontok rétege. Van összefüggés a zenében hallható rétegek és az Ön által vizuális formában megjelenített rétegek között?

Ligeti 06

N.I.: Ligeti György zenéjének vizuális nyelvre való lefordítását nagyon megkönnyítik a beszélgetéseiben a művekről elmondott képszerű magyarázatok.

M.M: Ligeti zenéjében gyakori a szálkás, kemény, szurkáló, csattogó hangzás, de a vattaszerű vagy felhőszerű puhaság is, vagy éppen a tömbszerű, sűrű hangmassza. Ezzel egy időben a szélsőséges dinamikák, a harsogástól az alig hallhatóig szinte minden hangerőfokozat észlelhető. Mennyire foglalkoztatták Önt ezek a hangzások, hangszínek?

Ligeti 07

N.I.: Majdnem mindegyik felsorolt példája megjelenik a több mint fél év alatt készült munkákban. A felsoroltak mellett - igaz, áttételesen - a természet képzetét keltő formák is megjelentek. Ez azzal magyarázható, hogy baráti meghívásra átmentem Zugból a franciaországi Ile d' Yeu szigetére és tulajdonképpen itt kezdtem el a munkát.

Ligeti 08

M.M.: Volt-e a zenének befolyása arra, hogy a papírt és az akrilt választott alapanyagul a művei számára?

N.I.: Könnyebben kezelhető és összeegyeztethetőbb folyamattá válik a kép belső autonóm törekvése és a saját elképzelés önálló szándéka. Ennek a kényes egyensúlynak a megléte kedvez a spontaneitásnak és minden szabad mozgást igénylő, szellemi indíttatású cselekedetnek, amihez a papír jó alany.

M.M.: Tervezi, hogy még fog más alkotásokat is készíteni Ligeti zenéjével kapcsolatban, vagy ez egy lezárt fejezetnek tekinthető az Ön életművén belül?

N.I.: Így, ebben a formájában lezártnak tekintem ezt a periódust. Soha nem lépek vissza, valami józanul lezárja előttem ennek a lehetőségét. Szerencsémre a tudat alatti mindig a jelenből érzékeli a további lehetőségeket.

1 Eckhard Roelcke-Manfred Stahnke, Találkozások Ligeti Györggyel, Beszélgetőkönyv. (Budapest: Osiris Kiadó, 2005), 123

2 Varga Bálint András, "Repülőgépen, felhők fölött. Születésnapi beszélgetés Ligeti Györggyel", Muzsika 36/6 (1993. jún.): 5-17.;

3 Eckhard Roelcke-Manfred Stahnke, Találkozások Ligeti Györggyel, Beszélgetőkönyv. (Budapest: Osiris Kiadó, 2005), 214

4 Eckhard Roelcke-Manfred Stahnke, Találkozások Ligeti Györggyel, Beszélgetőkönyv. (Budapest: Osiris Kiadó, 2005), 202