Tapasztalatok állandósította állapotok Rembrandtnál

Rembrandt a gyakran maga elé tartott tükörből élete állapotnaplóját festi. Ezeken a képeken egyre aggodalmasabbnak és kétellyel telibbnek látszik. A kezdeti sikerek, a pénzben való gondolkodás szerencséjére anyagi csődbe juttatja. Élete és művészete ettől a pillanattól vált vállalt sorssá. Múltja, sikerei égtek az áldozat oltárán megvilágítva egy szélesebb út lehetőségét. Talán a belső tűz volt kevés, hogy a múltból minden felégjen. Lelke így is szabaddá vált megszépítve festett alakjait, szelleme, ami az új út lehetőségét irányíthatta volna, nem emelkedett, maradt a súlyos barnák és a színek lokális világában. Halála előtti, 1668 -körüli utolsó önarcképén szájának szelíd, kissé merev, eddig nem látott mosolyától szemében a felismerés fénytelen mélysége nyílik, egy pillanatra rálátva egész múltjára. Tekintetében a felismeréssel, itt és most kéne kezdeni.

Rembrandt: Ábrahám áldozata

REMBRANDT

Ábrahám áldozata
1655, rézkarc, hidegtű
15,6x13,1 cm
Graphische Sammlung Albertina, Bécs

Rembrandtnál az Úr szólítására kezdetben elmaradt az ábrahámi egyszerű, mindenre elszánt válasz: itt vagyok Uram, és semmi nem tántoríthat meg. Ábrahám töretlen Úrba vetett hitén keresztül kerestem Rembrandt képein és önarcképeiben a mindig és újra visszatérő kétely okát. Festményemet középen két félre osztja sötét fénysugár. A baloldali struktúra vízszintes iránya a lélek valóságban elért magasságait érzékelteti, míg a jobb oldal a vágy tárgyához közeli, de el nem ért függőlegest strukturálja. A Rembrandt életútjához tapadt fájdalmas tapasztalatok állandósítottak egy állapotot, ami segítette és erősítette a lélek és a szabadság belső útját, megvilágítva és feltárva azonosságát a megszólítóval.

HOMMAGE Á REMBRANDT I.

HOMMAGE Á REMBRANDT I.

2006, olaj, vászon
200×150 cm